2007. és 2008. év egy váltást jelentett életemben. Még 2007. decemberében bejelentették, hogy a TISZK bevezetése érdekében összevonják a Szent István Szakképző Iskolát egy másik hasonlóan nagy intézménnyel. Mindkettő 1300 fős tanulói létszámmal rendelkezett. Teljesen átláthatatlan intézmény alakult volna ki. A magam részéről nem értettem vele egyet, hiszen nagyon jól összerakott, kiváló tantestülettel működő iskolát csináltunk.
Decemberben bejelentettem, hogy én nem vállalom az összevont iskola vezetését. Bódis Kálmánné azt mondta, hogy nem gond, majd vállalja más. Persze ezek után már azt sem kívánták, hogy az intézményben maradjak. Nem is akartam. Az építmény lerombolását nem kívántam közelről végig nézni.
Érdeklődtem néhány helyen, hogy hol dolgozhatnék tovább. Az egyik ismerősöm megemlítette az Athéné szakközépiskola tulajdonosának, hogy ismer egy jó igazgatót.
A magániskola tulajdonosával történt első találkozáskor meglepődve tapasztaltam, hogy egy kiváló belvárosi helyen egy gyönyörűen rendben tartott épületbe hívnak dolgozni. A fenntartó bejelentette, hogy 11 éve működnek és egyre kevesebb a diák. Jelenleg 123 fő van beírva erre a tanévre.
Jöjjön el hozzánk és csináljon egy iskolát! Rendben, mondtam, de minden szempontból szabad kezet kérek. Nem a pénzre, csak a szakmai dolgokra értem. Megkapja! A feltételem, hogy olyan mutatókat hozzon, amilyenek a Szent Istvánban voltak.
2008. július elsején vettem át az iskolát. Időm arra, hogy halogassam a dolgokat nem volt. Egy magán iskolában gyorsan kell eredmény vagy engem is menesztenek.
Augusztusban egyenként elbeszélgettem a tanárokkal. Ott helyben a tantestület 60 százalékát elbocsátottam. Mire volt jó a beszélgetés? Mindössze arra, hogy az életem ezt megelőző részében miket tapasztaltam a tanárokról, és ezzel az illetőt magamban szembesítsem.
Ekkor kaptam segítséget tőletek kedves volt tanáraim. A Ti emléketek is segített abban, hogy átalakítsam a tantestületet. Felvegyek olyanokat, akik kiválóak lesznek. Ezért vannak a jelenlegi tantestületemben Eibel Ágik, Rabi Máriák, Herr Ferencek, Szabados Tamások, Visi Imrék, Óvári Márták, Kovács Ernők, Vitányi Katalinok, Thurzó Zsuzsák. Akiket nem említettem azoknak is köszönöm, hogy megismerhettem őket. Ugyanis elsősorban az ő hiányuk miatt olyan jó a tantestületem.
Jelenleg 1200 fő nappali és több, mint 200 fő estis tanulóm van. Ebben a vizsgaidőszakban 21 szakmai vizsgánk lesz.
Velence, 2010. november